rendelkezés közös vagyonnal a vagyonközösség fennállása alatt
A házastársak a vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra vonatkozó rendelkezést együttesen, vagy a másik házastárs hozzájárulásával tehetnek.
Mindent megelőzően azt kell tisztázni, hogy mit is jelent a rendelkezési jog:
Az általános szabály szerint –többek között- a rendelkezési jog a dolog birtoklását, használatát, hasznainak szedését, a dolog átruházását jelenti, vagy ide tartozik más jogokról való rendelkezés is. Ugyanakkor az általános szabályokhoz képest a házastársak esetén specialitás van, hiszen a házastárs önállóan még saját eszmei tulajdoni hányadával sem rendelkezhet. A házastársi vagyonközösség tehát ebből a szempontból is szorosabb kötelék mint a polgári jogi közös tulajdon. Konkrét példával élve: ha testvéreknek fele-fele arányban van egy házunk, akkor a testvérek az őket illető tulajdoni hányaddal –a Ptk szabályainak betartása mellett- önállóan és szabadon rendelkeznek, pl. kiadhatja az egyik testvére a fele házát bérletbe. Ha viszont fele-fele arányú közös tulajdonban áll a házastársak között a ház, nem lehet –a példánál maradva- a házastárs hozzájárulása nélkül bérbe adni.
Ez a szabály ugyanakkor a kötelezettségek vállalása (pl. hitel felvétele, kölcsöntartozás) tárgyában is releváns, ami bizony jelentős jogvédelmet jelenthet a házastárs számára.
A közös vagyon feletti rendelkezési jog házastársak esetén tehát azt jelenti, hogy a rendelkezési jog gyakorlása körében vagy közösen kötik meg a szerződést, teszik meg a jognyilatkozatot, vagy csak egyikük vesz ugyan részt a rendelkezést magába foglaló jogügylet megkötésében, viszont ez esetben ahhoz a másik házastárs –előzetes vagy utólagos- hozzájárulása szükséges. Ez a hozzájárulás nincs alakszerűséghez kötve, ami a bírósági gyakorlatban azt jelenti, hogy a hozzájárulás kifejezésre juthat pl. a másik házastárs meghatalmazotti vagy képviselői minőségben történő közreműködésével, a szerződést ügyleti tanúként aláírja, a szerződéskötést megelőző tárgyalásokon részt vesz, az írásba foglalásban segédkezik, az ügylet megkötésénél jelen van, vagy legalábbis tudomást szerez róla, de az ellen nem tiltakozik, esetleg a teljesítésben közreműködik.
A házastársak által együttesen kötött, illetve a házastárs által a másik házastárs hozzájárulásával kötött szerződésektől meg kell különböztetni azokat a szerződéseket, melyeket csak az egyik házastárs köt meg, de a másik házastárs hozzájárulását a szerződéshez vélelmezni kell.
A forgalom biztonsága és a szerződésekbe vetett bizalom fenntartása azt kívánja meg, hogy annak a személynek, aki valamelyik házastárssal szerződést köt ne kelljen vizsgálnia, hogy a vele szerződő fél házasságban él-e, illetve, hogy házastársa hozzájárult-e a jogügylethez. Ezért a jog bizonyos esetkörbe vélelmet állít fel, ami azt jelenti, hogy a házastárs hozzájárulását akkor is megadottnak kell tekinteni, ha a hozzájárulás ténye nem állapítható meg.
Ebbe az esetkörbe tartozik
· a házastárs által a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése-,
· foglalkozásának gyakorlása-,
· vagy egyéni vállalkozói tevékenysége körében kötött szerződései.
Nem alkalmazható a vélelem:
· a fenti esetkörökre, ha a házastárs a szerződés megkötése ellen a szerződést kötő harmadik személynél a szerződéskötés előtt kifejezetten tiltakozott
ha pl. a feleség nem akarja, hogy a férje fél disznót vigyen haza, és a hentesnél emiatt patáliát csap, később nem kérhető tőle meg nem fizetett vételár, vagy ha a kötődés férje ordítva ellenzi az újabb kötőgép megvásárlását az eladó üzletében szintén nem követelhető tőle a vételár.
· a vagyonközösség megszűnését követően kötött ügyletekre
· a házastárs különvagyonára kötött szerződésre
· ha a szerződés nem visszterhes (ha pl. a férj az aktuális barátnőjének ajándékozza a Lexust, nyilvánvaló, hogy a feleség hozzájárulása nem vélelmezhető)
· lakást magában foglaló ingatlant érintő szerződésre
· és közös vagyonnak egyéni cégbe, gazdasági társaságba, vagy szövetkezetbe történő apportálására.
Csak akkor lehet a hozzájárulás vélelmét megdönteni, ha kétséget kizáró módon bizonyítottá válik, hogy a szerződést kötő harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról hogy a másik házastárs a szerződéshez nem járult hozzá. A bírói gyakorlat szerint a harmadik személynek akkor kell tudnia a hozzájárulás hiányáról, ha a körülmények arra mutatnak, hogy az ügylet nyilvánvalóan ellentétes a házastársa közös érdekeivel. A harmadik személynek erre lehet következtetnie a felek vagyoni helyzetének ismerete mellett a dolog értékéből, rendeltetéséből.
Mindezen szabályoknak persze leginkább a házastársak egymás közötti elszámolása során lehet jelentősége, ugyanakkor a szerződéskötő harmadik fél számára sem közömbös, hogy a szabályok alapján hozzájuthat-e, és ha igen, kitől a szerződés alapján neki járó követeléshez.