óvadék

Az óvadék a bíróság által meghatározott összeg, amely a terheltnek az eljárási cselekményeken való jelenlétét biztosítja anélkül, hogy személyi szabadságát ez ok miatt elvonják.
Óvadék alkalmazására csak abban az esetkörben van lehetőség, amikor a terhelt előzetes letartóztatására azért került sor, mert a bíróság véleménye szerint szökésének vagy elrejtőzésének veszélyére tekintettel vagy más okból megalapozottan feltehető, hogy az eljárási cselekményeknél a jelenléte másképp nem biztosítható (vö: előzetes letartóztatás b) pont).
A bíróság óvadékot állapíthat meg, és a terhelt előzetes letartóztatását megszüntetheti, ha a bűncselekmény jellegére, valamint a terhelt személyi körülményeire figyelemmel valószínűsíthető, hogy óvadék letétele biztosítja az eljárási cselekményeknél a terhelt megjelenését.
Óvadék megállapítását a terhelt vagy a védő indítványozhatja. A bíróság hivatalból nem állapíthat meg óvadékot, és annak megállapítását a felsoroltakon kívül más nem indítványozhatja.
A bíróság az óvadék összegének megállapításakor a terhelt személyi és vagyoni körülményeire is figyelemmel határoz. Természetesen, mint minden kényszerintézkedés elrendelése, illetve megszüntetése során, ez esetben is nélkülözhetetlen valamennyi - az eset megítélése, illetőleg a kényszerintézkedés szempontjából releváns - körülmény vizsgálata. Az óvadék összege csak a bíróság mérlegelésén múlik, nincs tehát jelentősége annak, hogy a terhelt mekkora összeg kifizetésére képes vagy hajlandó. Ebből következően, - továbbá, hogy a „felajánlott” összeg ismerete a döntésben a bíróságot ne befolyásolja - a törvény nem teszi lehetővé, hogy az óvadék összegére a terhelt indítványt tegyen.
Az óvadék letételét, illetőleg ennek igazolását követően a terheltet haladéktalanul szabadon kell bocsátani, tekintettel arra, hogy a szabadlábra helyezés bírósági határozatban rögzített feltétele bekövetkezett.