Szegedi ügyvéd

tartási- és életjáradéki szerződés

A tartási- és életjáradéki szerződés jogunkban régóta ismert szerződéstípusok. A Polgári törvénykönyv ezen szerződések szabályozásánál arra törekedett, hogy a kiszolgáltatottabb, idős, vagy beteg emberek érdekeit fokozott védelemben részesítse és biztosítsa, hogy a kikötött szolgáltatásokhoz hozzájussanak. Ezt szolgálják a kötelező írásbeliség mellett a szerződés tartalmára, a szolgáltatások biztosítására, a szerződés módosításának és megszüntetésének módjára vonatkozó rendelkezések.

 Tartási szerződés alapján az egyik fél köteles a másik felet megfelelően eltartani, a tartás kötelezettsége a gondozásra, a gyógyíttatásra, az ápolásra és az eltemettetésre is kiterjed. A szerződés a jogosult haláláig áll fenn, a tartási kötelezettség pedig annyiban száll át, amennyiben a kötelezett haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi.
 A tartási szerződés alapján az eltartó az eltartott megfelelő mértékű és természetbeni tartására köteles, tehát a tartásnak egyrészt átlagos színvonalúnak és mértékűnek kell lennie, másrészt az eltartott körülményeihez, vagyis korához, anyagi helyzetéhez, egészségi állapotához és egyéb szükségletihez igazodó tartást jelent. A tartási szerződés megkötésének azonban nem előfeltétele, hogy az eltartott a létminimumhoz szükséges anyagiakkal se rendelkezzék, és egészségi állapota miatt ápolásra, gondozásra szoruljon. Az eltartott ugyanis nem zárható el attól, hogy bár jövedelme létfenntartására szerény mértékben elegendő, tartását ellátását tartási szerződés kötésével magasabb színvonalon biztosítsa.  Nem szükséges az sem, hogy az eltartó maga gondoskodjék az eltartott valamennyi szükségletének kielégítéséről, mert a szerződő felek viszonya a kölcsönös bizalmon alapul, ez azonban nem zárja ki, hogy a felek úgy állapodjanak meg, hogy az eltartó bizonyos szolgáltatások teljesítéséhez más személy segítségét is igénybe veszi. Egy eseti döntésben megfogalmazott álláspont szerint a megvalósuló tartás megállapításánál az az irányadó, hogy az eltartott körülményeihez és a szükségleteihez képest megfelelő legyen és azzal az eltartott is meg legyen elégedve.
 Az eltartott a tartás fejében ellenszolgáltatásként meghatározott vagyontárgyai (ingatlana, ingóságai, esetleg készpénze, takarékbetétkönyve) tulajdonjogát ruházza át az eltartóra, aki a tulajdonjogot a szerződés alapján nyomban megszerzi.
 A tartási szerződés „szerencse-szerződés”, jellegéből eredően ugyanis általában az eltartott haláláig tart, így a szerződés megkötésekor teljesen bizonytalan, hogy az eltartónak mennyi ideig kell a szolgáltatásokat teljesítenie, ehhez képest pedig az eltartott által átruházott ellenszolgáltatás értéke arányban áll-e a nyújtott szolgáltatásokkal. A tartási szerződés egyik alapvető eleme a kockázat vállalása, ezért a szerződés módosítására arra hivatkozással, hogy a szerződés „túlteljesítése” folytán az eltartó rosszul jár, nem kerülhet sor.
 A szerződés alapján az eltartó javára tulajdonjog kerül az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre, míg a törvény az eltartott számára biztosítja azt a lehetőséget, hogy a javára tartási jogot jegyezzenek be a tartási szerződéssel átruházott ingatlanra.
 Tekintettel arra, hogy a tartási szerződés tartós jogviszony, ezért előfordulhat, hogy a szerződéskötést követő körülmények a szerződés módosítását teszik szükségessé. Ez történhet a felek közös megegyezésével. A felek közös megegyezésének hiányában a bíróság által a felek érdekeinek figyelembevételével, vagy akként, hogy a tartási szerződést a bíróság életjáradéki szerződéssé változtatja át, amennyiben a természetben való tartás lehetetlenné vált.
 Gyakori eset, hogy házaspár köt tartási szerződést. Felmerül a kérdés, hogy az egyik házastárs halála milyen mértékben érinti a tartási szolgáltatások terjedelmét. A Legfelsőbb Bíróság egy határozatában kifejtette, hogy a jogosultak egyikének halála önmagában nem jelenti az addig nyújtott szolgáltatások terjedelmének csökkenését. A szolgáltatás terjedelmének csökkentése a szerződés módosításával történhet a felek megállapodásával, ennek hiányában a bíróság jogosult arra. A bíróság mindkét fél személyi, vagyoni, jövedelmi viszonyait körültekintő módon felderíti, és ennek alapján kerülhet sor a szolgáltatások mennyiségének csökkentésére.
 A másik tipikus helyzet, amikor eltartóként házastársak vállalnak kötelezettséget, akik később elválnak, vagy az életközösségük megszakad. Ilyen esetben gyakori, hogy az egyik házastárs nem tudja, vagy nem akarja tovább a tartási kötelezettséget teljesíteni. Több megoldással orvosolható a kialakult élethelyzet, például a tartást nem nyújtó házastárs vonatkozásában életjáradéki szerződéssé módosítják a szerződő felek vagy a bíróság a szerződést. Általában azonban a tartást nem teljesítő házastársnak már nem érdeke többé a szerződésben való részvétel, így lehetőség kínálkozik arra is, hogy a bíróság a tartási szerződés az egyik eltartó és az eltartott között megszünteti, rendelkezik kettőjük viszonyában a megfelelő kielégítésről és ezzel összefüggésben egyben módosítja a másik eltartó és az eltartott közötti szerződést is.
 A tartási szerződés megszüntetése megvalósulhat a felek közös megegyezésével vagy bíróság által. A szerződést a felek megfelelő kielégítésével kell megszüntetni, ami általában egyidejűleg és kölcsönösen megvalósuló kell, hogy legyen. A megfelelő kielégítés meghatározásakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a tartási szerződés megszüntetése melyik szerződő fél magatartására visszavezethető okból történt.

Életjáradéki szerződés alapján az egyik fél meghatározott pénzösszeg vagy terménymenniyésg időszakonként visszatérő szolgáltatására köteles. Az életjáradéki szerződésre a tartási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.  Az életjáradéki szerződés jellegéből eredően a felek közti személyes kapcsolatnak nincs olyan döntő jelentősége, mint a tartási szerződésnél, a havonta biztosított járadék mellett az eltartó személyes szolgáltatásra nem köteles.

vissza